Fokozatosság

Az egyik legfontosabb szempont, amit figyelembe kell vennünk, az a fokozatosság. Sok-sok inger árasztja el gyermekünket, ami akadályozza őket a koncentrálásban, a hétköznapi tevékenységekben, a játékban és mindenben; mi, szülők, igyekezzünk ezeket szűrni, tompítani!

Hogyan legyünk fokozatosak?

• A fejlesztő munkát fokozatosan építsük be a hétköznapokba, játékosan, az ő tevékenységükhöz igazodva. Eleinte pár percet, és egy bizonyos dolgot gyakorolva. Az indításhoz nagyon jók lehetnek a mozgásos, mondókához, versikéhez kötött feladatok. (Pl.: Icipici manócska, örömében tapsolgat. És ekkor tapsolunk egyet. Kezdetben még segítjük, irányítjuk, később már egyedül is tapsol.)

• A fejlesztendő területeket is úgy építsük fel, hogy megkeressük azt a szintet, ahol ő adott pillanatban tart, és innen indulunk el fokról fokra haladva. (Pl.: Vizuális figyelem fejlesztésénél: először egy tárgyat tudjon észlelni, felismerni, majd egyre több tárgy közül kiválasztani, párját megtalálni, tárgyat képpel párosítani, ha képes rá, megnevezni stb. Egy-egy területet minél több feladattal célozzunk meg, de mindig a gyermek aktuális fejlettségi szintjét figyelembe véve.)

• Egy-egy konkrét feladattípusnál is be kell tartani a fokozatosságot. Mindig az egyszerűbbtől a bonyolultabbig, a könnyebbtől a nehezebbig, az egylépésestől a több lépésből álló feladatig, a konkréttól az elvontig stb.

• Legyenek a játékok, feladatok, gyakorlatok változatosak, de ne akarjunk egyszerre sokfélét megvalósítani. A megszokott kis gyakorlatokban legyen ügyes és biztos, utána kapcsoljunk be fokozatosan az újdonságokat.

• A hosszabb feladatsoroknál is érdemes ügyelni a fokozatosságra. Legyenek ráhangoló, bemelegítő feladatok, majd picit nehezebbek, és újra fokozatosan könnyebbek.

• Az a célunk, hogy a fejlesztendő területekre és feladatokra lebontott tevékenységet gyermekünk hasznosítani tudja a mindennapokban. (Pl.: Nagyon jó, ha egy-egy képről megnevez tárgyakat, cselekvéseket, de a beszédfejlesztésben a végső cél az, hogy képes legyen a tőle elvárható legmagasabb szinten kommunikálni, kapcsolatot teremteni. A finommotorikus gyakorlatok, legyen az gyöngyfűzés, gyurmázás, csipesszel fogás előkészítik a gombolás, cipzárhúzás, cipőkötés, írás, rajzolás műveleteit is. ) A sok-sok apró gyakorlatot fokozatosan meg kell próbálni beépíteni a napi rutinba, azaz a hétköznapi életben működtetni.