Alkalmazkodás

Részletek

Készült: 2016. május 31. kedd, 11:00

Találatok: 1161

Természetesen minden családban alkalmazkodunk a velünk együtt élőkhöz, és viszont elvárjuk, hogy hozzánk is alkalmazkodjanak, mert így lesz a mindennapokban egyensúly. Az autista gyermeket nevelő szülők helyzete azonban speciális, mert ahhoz, hogy tudjanak alkalmazkodni, meg kell érteniük gyermekük viselkedését. Ha megismerjük az ő kis világukat, kialakíthatunk egy olyan kapcsolatot, ahol apró lépésekkel mi is megismertethetjük velük a körülöttük lévő világot, és a két kultúrát egymáshoz közelebb tudjuk vinni.

Guggoljunk le hozzájuk, fogjuk meg a kezüket, készítsünk számukra vizuális segítőket, hintáztassuk őket, énekeljünk, tegyünk meg mindent, amire igényük van, és közben lépésről lépésre tegyük könnyebbé számukra azt, hogy boldoguljanak majd egyedül is.

"...az nem kérdés, van-e remény egy autizmussal élő gyermek számára: állandó törődés, megértés, elfogadás, megfelelően magas elvárások, támogatás és bátorítás azon a területen, ahol a legjobb, ahol ki tud teljesedni." (William Carlock)

Alkalmazkodás az otthoni fejlesztésben:

Az otthoni fejlesztéshez sok ötletet töltök fel folyamatosan, ezek "példafeladatok", minták. Mindig és minden területen az adott gyermek fejlettségi szintjéhez, érdeklődéshez alkalmazkodva szükséges feladatokat válogatni: sem túl könnyű gyakorlatokkal (akkor megunja, és sikerélménye sem lesz), de nem is túl nehezekkel (kudarcélménye lesz, és lehet, hogy később sem lesz kedve bekapcsolódni). Legyen öröme benne, érezze magát ügyesnek!

Az autista gyermekek bizonyos területeken nagyon egyformák, ugyanakkor nagyon-nagyon különbözőek is. A feladatok kiválasztását mindig előzze meg az, hogy összeírjuk azokat a fejlesztendő területeket, amelyeket a feladatokkal megcéloznánk. Részesítsük előnyben azokat a területeket, amelyek közel állnak hozzá (nálunk például a betűk, számok és a zene), és ezeket egészítsük ki a többi fejlesztendő készséghez, képességhez tartozó feladatokkal.

Alkalmazkodjunk a napirendjükhöz is, az ő napi ritmusukhoz. Lehet, hogy érdemes többször kevesebbet, de aki jól bevonható, és tovább fenntartható az érdeklődése, azzal lehet állandó időpontot kiszemelni, és a napi szokások közé beiktatni a teljes foglalkozásokat.

Alkalmazkodjunk a motiváló eszközök kiválasztásában is. Kezdetben még nem biztos, hogy maga a tevékenység elég motiváló, hogy leüljenek velünk. Ha a gyermek nem diétázik, lehet egy kis édesség is a jutalom, de az apróra vágott gyümölcsnek is örülnek. Az ügyes munkáért kapjanak matricát, nyomdát, kedvenc játékukat, bármit. Szuper érzés lesz szülőként, amikor már maguktól jönnek, és a feladatok (játékok!) öröméért, a szülővel való együttes mókáért csücsülnek az asztalhoz. (Én otthon játéknak hívom a fejlesztéseket. Szólok, hogy "Gyere, Szívem játszunk egy picit!", és tudja, hogy mi következik, leül, és várja az első "feladatot".)

"Egy felnőttre van szüksége, aki megmutatja, mire valók a játékok, így aztán később ő is meg tudja majd osztani egy másik gyerekkel a tapasztaltakat. Gyakran az együtt játszás a felnőttel sokkal nagyobb jutalom, mint maga a játék, hiszen a gyermek örül a felnőtt elégedettségét látva. Valójában a felnőtt reakciója tanítja meg arra, hogyan reagáljon, amit azután kiterjeszthet az új játékokra is. Látható hát, hogy a játékhoz a kulcs a kapcsolatteremtés." (Julia Moor)

Kép forrása: