Megfelelő kommunikáció

Részletek

Készült: 2016. június 26. vasárnap, 08:51

Találatok: 1456

A megfelelő kommunikáció alkalmazkodás, akadálymentesítés, vizuális támogatás stb. nélkül nem működik. A beszéd a kapcsolatteremtés eszköze, a kapcsolat pedig a kibontakozás lehetőségének eszköze. Teremtsünk kapcsolatot! Képecskékkel, kártyákkal, zenével, érintéssel, vezetéssel, bárhogyan, mert ez az alap. Szülőként mi ismerjük legjobban gyermekünk jelzéseit, reakcióit, érdeklődését, passzív és aktív szókincsét, ezzel pedig élnünk kell!

Néhány példa a teljesség igénye nélkül:

• Ha kérünk valamit, szólítsuk mindig a nevén, és az utasítás elején, hangsúlyosan ejtsük! Pl.: Zoli, fogd meg a kezem! Sára, tedd az asztalra a könyvet!
• Rövidítsünk, egyszerűsítsünk! Pl.: Ülj le! Indulás! Kézmosás!
• Mondókázzunk, énekeljünk!
• Mutassunk rá számukra érdekes tárgyakra (pl.: búgócsiga, zseblámpa, sziréna, labda), és nevezzük meg!
• Nevezzük meg a használati tárgyakat, mindent, amihez napközben köze van: fogkefe, szék, kabát, autó, könyv, kocka, papír, tányér stb.
Fogják meg, érintsék meg, ismételjük sokszor!
• Mutassunk rá az ő ujjukkal a tárgyakra, és mondjuk ki úgy a nevüket!
• Használjunk kártyákat, szókártyákat, fotókat, ábrákat!
• Higgadt, nyugodt, szépen kiejtett, jól érthető beszédet használjunk.
• Éljünk a metakommunikációs eszközökkel, gesztusokkal, artikulációval, ezeket is szükséges elsajátítaniuk. (Bólogatás, fejrázás, mosoly, stb.)

Minden egyes nappal többet, jobban, ügyesebben fog megtenni, ha elkezdjük. Nekünk kell elkezdeni. A tipikus gyermek belenő a környezetébe, és magába szívja anyanyelvét, az autistáknak segítségre van szükségük. Segítsük őket mi!

"A kommunikációra irányuló motiváció növelése
Mivel az autizmussal élő gyermekek többsége kevésbé motivált a kommunikációra, a motiváció növelésére irányuló erőfeszítéseknek a fizikai és a szociális környezetek természetes helyzeteit és szisztematikus elrendezését kell hangsúlyozniuk (Koegel és Koegel, 1995a; Quill, 1995a). Az intervenciós tervnek a motiváció növelésére a következő kulcsfontosságú összetevőket kell alkalmaz-
• Úgy rendezzük be a fizikai környezetet, hogy a gyermeknek nagyobb szüksége legyen arra, hogy kommunikáljon!
• A gyermek játékszereit, tárgyait, és különféle tevékenységek iránti érdeklődését használjuk kommunikációs helyzetek kezdeményezésére!
• A gyermek szociális érdeklődését használjuk kommunikációs helyzetek kezdeményezésére!
• Minden kommunikációra irányuló kísérletet erősítsünk meg; bármilyen fajta kommunikációs eszközt fogadjunk el!
• Biztosítsuk, hogy a természetes módon megjelenő tevékenység, vagy az alkalmazott interakció kellemes legyen!
• Azonosítsuk azokat a felnőtteket vagy kortársakat, akik sikeres interakciókat folytattak a gyermekkel, és hasznosítsuk interaktív stratégiáikat!
• Minden egyes pillanatot tekintsünk a kommunikációs készségek fejlesztését szolgáló potenciális lehetőségnek!" (Részlet Kathleen Ann Quill Tedd-nézd-hallgasd-mondd című könyvéből)