Tankönyvi feladatok „akadálymentesítése” 4.

Részletek

Kategória: Kezdjük el

Megjelent: 2017. október 11. szerda, 17:01

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem fejleszteni autista kisfiamat, az első tapasztalataim a következők voltak:

1.    Mennyi mindent tud, amiről nem gondoltam (nem derült ki), hogy tudja,

2.    és mennyi minden van, ami nekünk, és más gyermekeknek evidensnek tűnik, de ő mégsem tudja (mert a tevékenységben, a megértésben akadályozott).

Ez a két megállapítás azóta is fennáll; az iskoláskor, és a vele járó feladatok és kötelességek szinte napi szinten hozzák fentiekre a példákat.

Kisfiam, aki óvodás korában is már imádta a számokat, és mindent megszámolt, méghozzá pontosan (felsorolta a számokat csökkenő sorban is, és pillanatok alatt megtanulta a páros-páratlan számokat, sőt, kettesével és ötösével is simán elszámolt), egy egyszerű szöveges feladatnál megakad. Megakad, mert a szövegben leírtakat el kell képzelni, fejben „lejátszani”, és azt műveletben elképzelni. Otthoni fejlesztéseink alkalmával szinte minden munkafüzeti feladatot „megelevenítek”, így tanulunk matematikát – és persze rugalmasságot, kreativitást is.

Néhány ötlet, amivel elképzelhetővé, érthetővé tehetjük az elvont feladatokat:

• Sok minden van, amit mi magunk el tudunk játszani, ki tudunk magunkon próbálni (elmutogatjuk, lemozogjuk stb.) Pl.: Van öt cukrod. Ha megeszel belőle kettőt, hány cukrod marad? Nincs is ennél jobb feladat! (De jó kis szenzoros feladat a gyurmagolyó lapításával szemléltetett kivonás is.)
  
  
• A tárgyak is jó segítők, helyettesítők. Ha olyan példa van, amit nincs lehetőségünk a valóságban kipróbálni, kereshetünk bábokat, játékokat, amelyekkel szintén nagyon szemléletessé tehetjük a feladatot. Pl.: 3 disznó van az udvarban, 1,2,3 bemegy az ólba. Mennyi marad az udvaron? Mennyi van most az ólban? Csak néhány műanyag állatka, és máris eljátszhatjuk a feladatot!
  
  
• Ha más eszközünk nincsen, jöhet a rajz: a segítő, magyarázó ábra! Ha nem vagyunk túl ügyes rajzolók, akkor sem kell megijedni, mert a legegyszerűbb, szimbolikus ábrácska is képes érthetővé tenni egy feladatot. A pálcikaemberke, a magyarázó nyilak, áthúzások, karikázások is sokat számítanak autista gyermekeinknek a megértésben. (Gondoljunk a PECS kártyák ábráira!)
  
  
• Ha cselekvéssel, pót-tárggyal való tevékenységgel, de még rajzzal sem tudunk valamit bemutatni, akkor az eredeti feladat mintájára használjuk az előzőeket! Egy probléma megoldására is lehet többféle feladatot kitalálni, és kellő gyakorlás után már képesek lesznek ugyanannak az algoritmusnak a mintájára más feladatokat is elvégezni.
  
  Nincsen lehetetlen, csak meg kell keresni a módját, hogy megmutassuk, megértessük! Legtöbbször a józan paraszti ész segít nekünk: gondoljuk végig, mi okozhat gondot, hol van az akadály, és a legegyszerűbb lépésektől, fokozatosan építsük fel a megoldáshoz vezető utat!
  
  

Jó munkát! Ha kérdésed van, vagy megosztanád véleményedet, tapasztalataidat, várjuk leveledet!

Laky J. Eszter