Szenzoros problémák – mit kezdjünk velük?

Részletek

Kategória: Kezdjük el

Megjelent: 2016. szeptember 15. csütörtök, 14:18

Befogja a fülét, ugrál, tépked, közelről nézi a tárgyakat, előre-hátra dülöngél, mindent szagolgat, csak pépes ételt eszik stb. Az autista gyermekek érzékelésükben is különböznek normál fejlődésű társaiktól. A látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és az egyensúlyérzék működészavara (hiperérzékenység, hipoérzékenység) okozza furcsa viselkedésüket. Mit tehetünk a zavaró viselkedéssel?

„Nem számít, hogy nem provokálták, nem számít, hogy véletlenszerű a felbukkanása, de egy-egy viselkedés soha, de soha nem magától jön.” (Ellen Notbohm) Az első, amit tenni tudunk, hogy megfigyeljük, elemezzük gyermekünk viselkedését. Mi váltja ki a nem kívánt viselkedést? Milyen helyzetekben csinálja? Milyen lehetőségünk van arra, hogy ezeket irányítani tudjuk (és ők képesek legyenek irányítani)?

Nagyon kell figyelnünk, mert a mi érzékszerveink nem biztos, hogy jól jelzik a kiváltó ingert. Lehet a roham, sikítás oka egy távoli, tompa zaj, a gyerekek éneklése a szomszéd teremben, a neonlámpa vibrálása, az árnyékok mozgása a falon, vagy az óvó néni új parfümjének illata. Ha az autista gyermek olyan ingerrel találkozik, ami számára zavaró, többféleképpen reagálhat. Lehet, hogy próbálja elkerülni (befogja a fülét), vagy megpróbálja a zavaró dolgot megszüntetni (eldobja a csörgőt, amivel a másik gyerek játszott). Az is lehet, hogy saját szórakoztatására csinálja amit csinál, például ugrál - alulstimulált a tapintás, hiányzik neki a nyomás érzése.

Az autista gyermekeknek is fontos, hogy a maguk szintjén egyensúlyban legyenek az ingerek. (Mi is így működünk: ha már fáj a fejünk a levegőtlen, zsúfolt, mesterséges fénnyel elárasztott áruházban, alig várjuk, hogy kinn legyünk az utcán. Ha unatkozunk a váróteremben, elkezdünk újságot olvasni, vagy a többi embert figyelni.) Akkor lesz egyensúly, ha a sok, zavaró ingerből elveszünk (vagy a figyelmet eltereljük), a kevéshez pedig hozzáadunk. Ezeket lenne szükséges minél elfogadhatóbb módon megtennünk, hogy segítsük autista gyermekünket. A zavaró ingereket úgy tudjuk kiküszöbölni, ha egyszerű, letisztult környezetet varázsolunk gyermekünk köré, és igyekszünk figyelni arra, hogy a nemkívánatos ingereket szűrjük, tompítsuk (pl.: olyan útvonalat, ruházatot választunk). Ha gyermekünk alulstimulált, akkor próbáljunk időben-térben megfelelő lehetőséget keresni, hogy megkapja a számára szükséges ingermennyiséget. Ugráljon, de csak otthon a szobatrambulinon; tépkedjen, de csak a számára odakészített papírt; zörögjön a játékhangszerekkel; kóstolgasson különböző ízű ételeket. Mutassunk olyan válaszlehetőségeket, amelyek elfogadhatóbbak (nem mások dolgait dörzsölgeti, tapogatja, hanem nála lehet a rongyija, rücskös labdája), és tanítsunk olyan módszereket, melyek segítenek a feszültebb helyzetekben (számolni, mélyeket lélegezni)!

Az otthoni strukturált tematikus gyakorlatainkba igyekszem minél több olyan feladatot beépíteni, ami segíti kisfiam szenzoros alulműködését a megfelelő szintre hozni. Homokozunk, gyurmázunk, lisztbe vagy zsemlemorzsába írunk, ugróiskolázunk, akadálypályázunk, hintázunk, apró gyöngyökből halászunk, csipkedünk, zenélünk stb.  

A hétköznapi tevékenységek is adhatnak lehetőséget arra, hogy segítsük gyermekünket: süssünk és főzzünk együtt, szedegessük a szőnyegről a szöszöket, tapossuk laposra együtt a PET-palackokat!